Elsők

2008 március 14. | Szerző: holyka78 |

 Tegnap délután felkerekedtünk a budaörsi Brendonba cipőt venni Nórikának. A cipő kiválasztása már itthon megtörtént a neten, de azért végigvizslattuk a kínálatot. Végül az egyik Siesta cipőnél maradtunk. Az eladó néni nagyon kedves volt, segítőkész, végül kiderült, hogy a 18-as cipő jó Nórinak, mert a kérgéhez még befér egy ujj, de a 19-es nagy lenne, mert több mint 1 ujjnyi a táv és mészkál benne a gyerek lába, és az nem jó, mert akkor ha áll és tipegne, akkor azzal lenne elfoglalva,hogy kapaszkodjon a cipőben a lábacskája. A néni azt is közölte, hogy ekkora korban a cip kihordási ideje 2-3 hónap, ha lassan nő a lábikó akkor 4-5 hónap. Ha az ujjunk már kevésbé fér be a cipőbe akkor már új lábbelit kell nézegetni. Még nem teljesen komoly cipő,mert  még kocsicipő van ráírva, de a kérge már elég stabil darab. Na, az ára az 8600 volt. Barátságos, ugye?:-)

Nórinak nagyon tetszett a hely, amíg én nézelődtem, addig az apja sétálgatott vele az áruházban. Nagyon odavolt a gyerek a kis játszósarokért, főleg mert más gyerekek is voltak bent. Nórika persze egyelőre csak kívülről nézte. Hazafelé nyűgös volt a kislány, ki kellett venni a hordozóból. Ezt megjegyzem nagyon útálom, de másként annyira ordított, hogy szinte magán kívül került szegényke. Nem vagyok én biztonsági hordozó! Bármi előfordulhat, egy hirtelen korménymozdulat és beüti a kis buksit…de amint a kezemben volt, rögtön megnyugodott és csend volt.

Az utóbbi napok kicsit megbolydították Nórika ritmusát, frontok jönnek-mennek, gond van az alvással, alig aludt tegnap is összesen másfél órát, és este is nehezen tudott elaludni. Újabb szokása, hogy ha meglátja, hogy elhagyom a szobát, nagyon keservesen kezd el ordítani.

Tegnap kapott Nóri először sajtot, erről a másik blogban írok.

Már gondolatban edzek a holnapi kirándulásra. Mindig olyan görcsben vagyok mikor megyünk (ritkán tesszük), bár mostanában előre tervezek. Mindig azon vagyok,hogy flottul menjen minden, össze legyen pakolva, ne kelljen kapkodni. Előre kitalálom mit vegyen fel, mit csomagoljak a pelenkázó tatyiba.

Hát, röviden ennyi.